CVD és HPHT gyémántok: Mi a különbség?
A szintetikus gyémántok iránti kereslet folyamatosan nő, és két fő módszer létezik ezek előállítására: a CVD (Chemical Vapor Deposition) és a HPHT (High Pressure High Temperature) eljárások. Ezek a technológiák lehetővé teszik laboratóriumi körülmények között gyémántok előállítását, amelyek optikai és fizikai tulajdonságaikban közel azonosak a természetes gyémántokkal. De mi is a különbség e két módszer között?
HPHT – Magas Nyomás, Magas Hőmérséklet
A HPHT eljárás során a természetes gyémánt keletkezésének feltételeit utánozzák. Nagyon magas nyomás (5-6 GPa) és extrém magas hőmérséklet (1400-1600°C) alatt szén alapanyagból gyémántot növesztenek. Ez a technológia már az 1950-es évek óta létezik, és az egyik legelterjedtebb módja a szintetikus gyémántok gyártásának. A HPHT gyémántok gyakran tartalmazhatnak szennyeződéseket, például nitrogént, ami színeltérést okozhat, ezért néha halvány sárgás árnyalatúak.
CVD – Kémiai Gőzfázisú Leválasztás
A CVD eljárás során a szénatomok gáznemű formában rakódnak le egy szubsztrát felületén, ahol rétegenként gyémánt kristályosodik ki. A módszer hőmérséklete alacsonyabb, körülbelül 700-900°C között van, és nincs szükség olyan extrém nyomásra, mint a HPHT-nél. A CVD gyémántok tisztábbak lehetnek, mivel kevesebb szennyeződést tartalmaznak, ami gyakran szinte teljesen színtelen köveket eredményez. Ezt a technológiát később, az 1980-as években kezdték alkalmazni, és a tisztább gyémántok miatt egyre népszerűbbé válik.
Melyik a jobb?
Mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai. A HPHT eljárás gyorsabb, olcsóbb lehet, de a gyémántok gyakran tartalmaznak szennyeződéseket. A CVD viszont tisztább és színtelenebb gyémántokat eredményezhet, ám a folyamat drágább és hosszabb időt vesz igénybe. Végső soron az alkalmazási terület dönti el, hogy melyik módszer a megfelelőbb, például ékszergyártáshoz vagy ipari felhasználáshoz.